Elsőre rögtön 2 sztorival startolok:
1. Minap bankban volt dolgom, Szurminak meg nem hagytam választást: jött velem az én kis lélegző hátitatyim, mint rendesen.
Be is aludt, mint rendesen.
Mivel picit taknyolt, becsületesen horkolt...mikor a pénztárnál húztam elő a tárcám, hogy pénzt tegyek a céges számlára, az ügyintéző homlokráncolva kérdezte: "Mi ez a hang??!!"
Oldalt fordultam ;)
És nem is kellett várni, azonnal jött is a "Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaajdecukiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!"
2. Tegnap amikor ment A MOSÁS - Szurmi egyik kedvenc műsorszáma -, a lejárat előtt pár perccel beráncigált a fürdőbe a gép elé. Mutogatta nagyon, hogy helyzet van.
Mondtam neki, hogy nem, még nincs helyzet, majd ha lejár, akkor.
Erősködött, hogy már csak egyjegyű a számláló...
Visszamentem a konyhába, hogy "majd akkor szólj, ha tényleg vége van!"
Hallottam, hogy leáll a gép, majd csend lesz, és a csend maradt is. Szurmi nem jött.
Füleltem. Hallottam némi motozást a fürdőből, de a mininő csak nem bukkant elő...
Bemerészkedtem:
bevitte a nagy kosarat, amibe a ruhákat gyűjtöm, behelyezte a gép dobja elé, kinyitotta az ajtót, és ezerrel rámolta a kosárba a mosott ruhát!
:D :D :D
u.i.: Azért a kosár teregetéshez cipelésében segítettem neki :P