Kezdem a barátságos képességekkel:
- forgolódik; egy ideig így közlekedett: mint egy virsli a prézliben úgy hempergett keresztül-kasul a szobán :) igazán vicces látványt nyújtott :D
- egy hét után rájött, hogy kúszni egyszerűbb - a konkrét kiváltó tárgy a spinning cipőm volt, amit megtöltött nyállal, amíg zuhanyoztam a babamama spinnning után :-o
- már kétfogú - egy ideje
és eljutottunk a brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr képességhez: harap! - és ezt ráadásul viccesnek találja :(
Bár amikor véletlenül visszaharaptam, az már kevésbé volt mókás számára: 5 másodpercig gyűjtötte az erőt, hogy a leghangosabb sikítással díjazza tettemet. Szántam-bántam, de reflex volt: szopizás közben a számat piszkálja, bele-bele nyúl, és vigyorog is hozzá, úgy élvezi, hát hagyni szoktam. Amikor közben teljesen belemélyesztette két kicsi - de annál élesebb - fogacskáját a mellbimbómba, egyszerűen ráharaptam a kis mancsára. Nyugi, nem nagyon, nem is látszott, de ő azért megijedt.
Olvastam a szakirodalmat vadul - hát elmennek a fenébe (minimum)! Aki olyanokat ír, hogy óvatosan, de ne hangosan szólj rá, hogy nem szabad, nehogy megijedjen, ANNAK MÉG SOHA NEM HARAPTAK BELE A MELLBIMBÓJÁBA!!!!!!!!
Tegnap már odáig jutottam, hogy az egyik étkezés így el is maradt, mert már gyomorgörcsöt kaptam, ahogy közelített a pajkosan vigyorgó kis szája a cicimhez...aztán este el is sirattam a szoptatást, hogy ennyi volt. :(((
Ma azt mondom még adok időt - meglátjuk. Éjjel hál'Isten nem fogazott, és a reggelinél sem. Huh, megkönnyebbülés...
Nem azt mondom, sok előnye lesz annak, ha már nem fog szopizni, de nem terveztem ilyen élesen és hirtelen az elválasztást. 1 éves koráig szeretném ciciztetni és közben fokozatosan elválasztani őt. Nem egyik étkezésről a másikra.
Nekem is kell idő :/
Szurkoljatok :) pusszancs :*