Lelkes ruhadobozolás és kincsvadászat - főleg, amíg én a másik szobában vagyok: Vagány füllpiszkák Alma - kizárólag egészben
0 Comments
Hát eljött. Nálunk is eljött a Búcsú.
Észrevétlen történt - bár én éreztem, hogy az az esti szoptatás lesz az utolsó: A BÚCSÚ. Sírtam is nagyon és sokáig. (Alig bírtam abbahagyni aznap éjjel...) Borzasztó érzés volt akaratomon kívül és ilyen hirtelen elköszönni. Hangosan azért mondogattam - és persze a napokat is számoltam -, hogy csak ennyi meg annyi nap és mi újra együtt a Szurmival. A tej sem apadt (persze fejtem is fáradhatatlan, hogy ne is tudjon apadni)... Nagyon vártam azt a pénteket, amelyen már szoptathatok a gyógyszer után. Annyira vártam, hogy semmi "programot" nem akartam szervezni, mert az a MI NAPUNK (lesz). Mondták, persze, hogy előfordulhat, hogy nem úgy lesz, meg nem lesz egyszerű meg stbstbstb, de úgy voltam vele, hogy velünk ez nem fordulhat elő. De. Amikor pénteken eltolt és üvöltött, még bíztam az éjjelben, hogy majd akkor, amikor félkómás, és csak az ösztönök működnek, akkor minden a régi lesz. A régi. De nem, éjjel sem lett a régi, és a tejpépet itta :( Aztán reggel megnyugodtam. Jó lesz ez így, ennek így kellett. Tejem még bőven van, és elég 2x fejjek egy nap, hogy legyen 5/6 decink, és a cickók is bírják: nem gyulladnak be, és nem állnak le. Szuper :D Napi 2 fejés nem a világ vége, és az eredménnyel simán elvan a Szurmus. Mert most már eszik napközben (tény, hogy az étlap még szűkös, de legalább van étlap!). Reggel tejci, napközben inni tejci/tejpép és a vacsi is tejci. Éjjelre meg ha megkel - nem mindig - akkor tejpép. (Éjjelre jobb nem anyatejet tározni, mert sokx átalussza már az éjszakát, és inkább öntök ki tejpépet, mint a drága tejecskét.) Meg ugye mindjárt 10 hónapos a kisasszony, én pedig 13 hós koráig terveztem a szoptatást (ne már a szülinapja legyen a fekete betűs nap!), szóval még 3 hónapunk van hátra. Gyerekjáték :))) Szorgosan & szorgosan gyakorlunk minden nap...néha 1 kimarad, de kitartóak vagyunk. Mert szuperek leszünk és mindent tudni fogunk a háti kötésekről, amit kell. Így döntöttünk.
És - ahogy tanították - ez fejben dől el ;))) Igen, ez a kötés felső szegésében laza; - sajnos. Igyekszem nagyon, de valahogy mindig kilazul - pedig nem dőlök előre kötés közben, de akkor is. Jövő hétre igyekszem időpontot kérni a mesteremtől - majd segít javítani a helyzeten :))) Egyébként már egész betörtük a teljesen vad Lana-t, amit kaptunk :D Meg lassan jön a tavasz, és ha már nem kell majd kabátra kívül kötnöm, könnyebb lesz - várom! cupp Most kivételesen egy bejegyzés alatt teszem össze a fontos eseményeket. Lássuk:
1. Hangusnak újabb tejtesója lett: Bálint Réka Márta :) Köszönjük nagyon Nórinak!!! pusssz :D Óriási siker volt ez a tejci is, ezt is kivette a kezemből & ami a nagyon szuper: felfalás után azonnal el is aludt :) 2. Hétfő estémet a János kórház tüdőgondozójában töltöttem. Szó nem volt arról, hogy ez egy 3 órás turné lesz, de most mit tagadjam: nem lepődtem meg. Azon sem, hogy a főorvos asszonynak kellett egyenként felvinnie az adataimat a gépbe... (Tyutyu, olvasod ezt? Ha esetleg reformokat szeretnél...) 3 szuper vizsgálatom is volt: tüdőröntgen, fújókás hóka-móka és allergia teszt. A főorvos asszony azt mondotta: komoly hörghurutom volt, de tüdőgyuszka nem; sajnos a hörghurutot tetézte egy erős allergiás reakció is, ami a fulladásért volt felelős; az allergiás reakció oka pedig, hogy szegény hörgőim már mindenre túlreagálnak (bár teszem hozzá, azt nem mertem elmondani neki, hogy mindenféle gyógyfű teát szopogattam hurutoldás célzattal, és ki tudja mi mire keresztallergén...:-o). A lényeg: már jól vagyok. Persze még hetekig húzódóan lehet köhögésem, amíg szegény kis hörgőim meggyógyulnak a nagy túlreagálásból. És akkor a lényeg: szokásos szettemben voltam: ha nem hordozok, nem járok pókembergúnyában, és én kedvelem a 60as évek stílusú ruhácskákat szűk nacira felvéve. Levetette velem, hogy hallgatózhasson a mellkasomon. Mikor lekaptam, felkiáltott: "Jesszusom, maga milyen vékony! Magát az első szellő is elfújná! Miért hord egy ekkora zsákot magán? Ha nem tudnám, hogy nem az, azt hinném terhes..." Mondtam neki, ez a stílusom. Mire ő: Szar stílus! Ha valakinek ilyen vékony dereka van, azt mutogassa! Szóval lefikázta a stílusom, de...azért ez akkor is nagy bók volt! :D Komolyan meglepődött :) OK, 4 kilót rántott le ez a göth rólam, kevesebb lettem, mint teherbeesés előtt. 3. És akkor lássunk pár képet Szurmiról, ahogy a Lanával cimbizik: Már írtam korábban, hogy a göthömre olyan drogot kaptam, amivel Szurmus még nem élhet, így hirtelen megvontuk tőle az anyatejet :(
Elfogadja ugyan a tejpépet, de érezteti, hogy mi a vágya: bújik, kardigánt gombol, kézbe fogja a kedvenc cicijét. Nagyon szomorú látni, hogy mennyire vágyik rá így, hogy nem adhatom meg neki - ráadásul mint kiderült jövő hét péntek éjjel lehet az első "újraegyesülés", ami nagyon nagyon nagyon messze van szerintem. Sajnos a gyogyóm felezési ideje és szervezetemből való ürülése elég lassú, vasárnap estétől egész péntek éjjelig tart kb... Sógornőm Eszter felajánlott egy egész szép készlet fagyasztott anyatejet, amit elfogadtam/tunk. Ma este, amikor Szurmus megérezte az illatáról mi van a palackban, hatalmas boldog izgalomba jött: verdesett a lábaival, és kivette a kezemből a palackot, kb már röptében tömte is a szájába, alig tudtam beérni vele a szobájába. És ezzel tejtesók lettek: Lóri, Márkusz, Cogi, Borcsa és a Szurmi :) Remélem az éjszaka is jól alakul majd, nem úgy, mint a tegnapi... Köszönjük szépen Eszter!!! :D Egyre jobban szeretem és egyre nagyobb cimbik vagyunk a Lana & én :)
Szurmus is kedveli a hátonhurcit, még alvásra is sajnálja az időt, annyi a látnivaló ;) Igen igen, még mindig életben, és most már jól is leszek! Ha nem is hamarosan, de terveim szerint látszik a vége :) Tegnap le kellett vigyem az újra köhögő gyermeket a dottore bácsijához, aki mikor meglátott engem maszkban bebotorkálni a rendelőbe és kb el kellett kapja a karomat, hogy megtartson, leginkább rám volt kíváncsi. Segítségként felírt nekem egy asztmapumpát, hogy kapjak levegőt, és elmondta, hogy tarthatatlan az állapotom. Azonnal vissza kell menjek az orvosomhoz, és ne tágítsak addig, amíg nem kapok egy épeszű antibiotikumot, és nem utal be tüdőröntgenre. Visszamentünk. Apa kerengett a kocsiban a gyerkőccel, aki legalább aludt egy jót. Nekem meg szerencsémre helyettes nézett meg - immár harmadszorra járva az orvosnál - aki megállapította, nincs egy ép hörgőm, és az is simán benne van, hogy a hörgőgyulladás alatt ott egy tüdőgyulladás is pluszban. Majd hozzátette, régen látott, ennyire "lepusztult" beteget, az időseket is beleértve :-o Kaptam egy combos antibiotikumot és egy7 múlva jelentkeznem kell a tüdőgondozóban. Szurmust azonnal le kellett választani, ami lelkileg roppant megterhelő volt nekem is, nem csak neki, de nem volt választásunk. Viszont jól veszi az akadályokat, nagyon stramm csaj! Ma megevett egy teljes kiflit, egy részét vajjal, egy krémtúrót és egy joghurtot is. Mellé megivott 100 mili tápszert - na ez nagyon nem tetszett neki, illetve összesen 300 mili tejpépet - ez lesz a befutó. De próbálkozik és néz rám a krokodilkönnyein át - az én szívem meg megszakad; akkor is amikor öntöm ki a 150 milis tejadagokat a wc-be...De, az első nap már eltelt, és ha minden jól megy még 8 nap van hátra, és újra kaphat cicit a kis drágám - addigra az utolsó pirula is ki fog ürülni belőlem. És ki tudja, addig miket kezd majd enni már stabilan ;) Még jó is lehet, de nem bagatellizálom, nagyon nehéz most nekünk. Gondoljatok ránk, puszi :) A göth nem kímél - továbbra sem.
Ma sétára vetemedtünk, hátha a friss levegő hatására abbamarad a fulladás. Sajnos nem jártunk sikerrel, de legalább batyuztam a Lanámmal & még ki is merészkedtem vele az utcára :))) Arról nem is beszélve, hogy sikerült kabát fölött megkössem, ami köztudottan nehéz mutatvány. Hát ha már meg kell fulladjak, legyen egy kis sikerélményem, ugye ;) 3 hete kezdődött, KicsiVércse benyalt egy 2 oldali tüdőgyulladást baktérium formájában.
Aggódtunk nagyon, virrasztottunk sokat, hál'Isten 5 nap alatt kiüldöztük a démont Szurmiból, és ismét vidám lehetett volna az élet. De nem. Ahogy kimondták rá, hogy gyógyult, azonnal megkezdődött az én szenvedésem. A szenvedést csupa nagybetűvel is írhattam volna, de még akkor sem lettem volna a közelében sem annak a földi pokolnak, amit 2 hete szenvedek: 2 hete fulladok non-stop, de persze éjjel különösen és ennek következtében konkrétan nem alszom. A javasolt alváspóz az ülve párnák közt lenne, de ahogy párna ér a testemhez, vagy lassul az egyébként felületes pihegő légzésem (azaz aludni próbálnék) azonnal fullasztó és kb behányós végű köhögőrohamot kapok. A köhögőrohamoknak se vége se száma, 1000/éjszaka. Az egyetlen lehetőségem, hogy 10 percekre elszenderedjek, 4kézláb, persze ráülve a bokáimra. Volt már olyan, hogy elzsibbadt végtagod? Na akkor azt szorozd be 1000-rel. Ez lett a következménye annak, hogy 1 hét próbálgatás után sikerült 20 percet szünet nélkül aludjak a "szuper-pózomban". Konkrétan megszűnt a vérkeringés mind2 lábamban... Talán ma látszik némi fény az alagút végén. Talán egyszer én is meggyógyulhatok ebből az embertelenségből, amit állítólag mezei nevén simán hörgőgyulladásnak hívnak. Megtudtam, hogy az ACC is belefér, ha muszáj, szoptatás ide vagy oda, és ma már azzal támadok. Szóval most nem vagyok képes fotókat gyártani, és szünetel a blog is, mert egész nap fetrengek, hörgök és a tusámat vívom a levegőért. |
AuthorVércseanyu, azaz a Kicsi Vércse anyukája :) Archives
September 2017
|