A tehetségem letagadhatatlan :D
Ma délután az önbizalmam duzzasztása kedvéért lemértem magunkat úgy cakli-pakli, miután a városból hazatértem Szurmussal a hátamon, és a vállamon keresztbe vetett malaclopómmal - amit anyósom varrt nekem.
A malaclopó jól meg volt pakolva mindenféle vásárfiával, palack borocskákkal (ajándékba és már Húsvétra), sok-sok krémtúróval & joghurttal a dednek - na jó, picit nekem is -, meg más kincsekkel is a CBA-ból (zöldségekkel pl.).
20 kilóval (!!!) voltam nehezebb, mint amit reggel kalkulált a mérlegem - akkor még csak velem és menetfelszerelés nélkül.
Azaz 20 kilócskát cipelgettem magamon (a testsúlyom harmadát), ebből a gyerkőc 7 és fél, a többi a ruhám, gumicsizmám (esett az eső is), ernyőm, ővtatyim és a malaclopóm.
Konkrétan büszke vagyok magamra.
Tényleg :D