Tegnap meglátogattak minket a leendő keresztszülők: Korni & Bernát :)
Kaptunk szépséges növényt is, csak fotó nem tudott készülni :( Kicsi Vércse nyűgös délutánt rendezett, ami sajnos az estébe is átnyúlt :( De ahogy már említettem a vendégeink témakörben: ami késik nem múlik :D Na ez az a bejegyzés, amihez képi aláfestés nem lesz...higgyétek el, jobb ha nincs :(
Kezdem egy vallomással, amikor a blogomba írogatom a bejegyzéseimet az alábbi idilli háttérrel teszem azt: reggel vagy délelőtt, Kicsi Vércse boldogan és hatékonyan cuclizik az éjjel felhízott tejbárból, csicseregnek a madarak, nyaldosnak minket a napsugarak, aludtam pár órát (és hihetetlen, az ember már ezzel is beéri idővel, minden csak szokás kérdése) és természetesen kortyolgatom a kedvenc Edu kávémat (MTRM Roast, további infó a linkek alatt) stb. Vannak jó és vannak rossz napok, de ami a legkegyetlenebb: vannak a Pokol napjai. Ehhez elég egy front, egy a neten véletlenül talált cikkecske, vagy ha ezek nincsenek mindig kéznél van valami jó kis para, ami elsőszülő anyukáknál elmaradhatatlan. A para természetéhez hozzá tartozik, hogy minél több cikket keresel a neten, - hogy meg tudj nyugodni -annál nagyobbra nő, a végén egészben nyel le. Ez akkor is így van, ha minden cikk, amit olvasol, téged igazol, és elvileg a parát öli. Óóóó, és innen visszanézve tényleg nem is értem, hogy lehettem olyan naív (nem is, NAÍV csupa nagybetűvel!!!), amikor legyintettem, és azt mondtam a védőnőmnek: "Jaj ugyan, engem nem lehet paráztatni, nem vagyok olyan típus!" ;))) Ő ugyanis megpróbált előre felkészíteni, milyen ordas világ les majd rám, mint elsőszülő mamára... Én ezt csak megmosolyogtam akkor. Akkor nem számoltam azzal, hogy nem józan ésszel fogom kezelni a félelmeket, a bizonytalanságot, hanem hormon-fesztivállal a háttérben, esetleg kimerülten, megtépázott idegrendszerrel, éhesen, nyűgösen stb. a háttérben egy non-stop üvöltő gyerekkel. És ha már itt tartunk azzal sem számoltam, hogy komoly csatákat vívok a NAV-val, semmi bevételből fizetek "vagyonokat" társasági adó címmel - bár nem űzöm az ipart, mert február óta keresőképtelen vagyok -, és az OEP is normálisnak tartja, hogy csak azért mert saját vállalkozásom van, a nevetséges táppénzem egyharmadát (persze a bruttó egyharmadát!) utaljam nekik vissza minden hónapban, hisz a törvény szerint azt a munkáltató fizeti meg (az a tény pedig, hogy én a saját keresőképtelen önmagam munkáltatója vagyok, azaz a munkáltató is keresőképtelen, egy elhanyagolható egyéni szocprobléma). Na hát így. Így is. Még jó, hogy semmi nem tart örökké, azaz a parák, pokoli napok és a kimerültség sem. :D Ez legyen mára a zárszó, és szurkoljatok a holnapunkért :* :) Telnek a napok, múlnak a hetek, Kicsi Vércse kedden lesz 3 hetes.
Ahogy ő fejlődik, mi is, Apa és Vércseanyu: tanuljuk a gyerekünket. Mi is túl vagyunk azon, hogy könyveket bújjunk, ha ezt teszi akkor az ezt és ezt jelenti, ha azt teszi az meg valami mást. Felesleges. Vida Áginak igaza van, ösztönből kell, Kicsi Vércse nem egy gép, hanem egy baba saját személyiséggel. Miket tudtunk meg róla eddig: 1. anyaközelség, de minimum apa alvás közben = elalszik ölben, és valami 6. érzékkel 1 percen belül ébred, ha megpróbálod letenni; kivéve, ha ő is egyetért abban, hogy letedd. És ezt KIZÁRÓLAG Ő DÖNTHETI EL, mi nem ;))) 2. Szenzorozás alvás közben: felületes álom-szakaszban - ha velem alszik - kinyújtja a kezét: letapogatja a tejbárjátt, ha az megvan, akkor az arcomat, ha az is ok, akkor mosollyal feedbackelve a helyzetet visszasüpped a mélyálom szakaszba. Jönnek sorban a látogatók. Érkeznek a tündéri ajándékok, és hatalmas gyönyörű csokrok is. Tegnap felcsöngetett EGY délután - spontán. Őszintén és nagyon meghatódtam: ügyfelemtől kaptam, és privát futár hozta - egyáltalán nem számítottam senkitől ilyen gesztusra &gyönyörű csokorra :) Most már bánom, hogy a nagyszülői gárdától & Kláritól kapott gyönyörűséget nem fotóztam le azonnal...
Igyekeztem pótolni...bár a hatalmas rózsacsokor már kezdi megadni magát az örök vadászmezőknek, így is látszik rajta, mit tudott fiatal korában :D Hétfőn baba fotózással gyötörtük Kicsi Vércsét, és ő ahogy várható volt, végigüvöltötte a programot. Próbálkoztunk mindennel, de hasztalan. Hiába volt 5 percenként relax-cicin, akkor sem akart bealudni. Az Istennek sem. :-o Volt gimis osztálytársnőm, Petra volt a fotós (megtaláljátok a linkek cím alatt az oldalát), aki hihetetlen türelemmel és trükk tárházzal próbálta altatni, lekötni, nyugtatni a lányom, de nála is minden kudarcba fulladt...kivéve egy utolsó elszánt ötletet/próbálkozást: a hajszárítót. Ez volt az a pont 3 óra küzdelem után, amikor már én is majdnem bőgtem. Apa pedig aggódott. Kicsi Vércse pucér kis habtestére - természetesen kellő távolságból - ráirányítottuk a hajszárítót: és HALLELÚÚÚÚÚÚJA: azonnal csend lett, 2 perc múlva már rongybabaként aludt. A hősugárzó nem váltott ki ekkora ovációt: a búgásra is szükség van a relax állapot eléréséhez. A pelusozást mindig végigüvölti, bármilyen meleg fürdőben is követjük el azt Vele. Tegnap éjjel Apa kipróbálta, hogy beválik-e megint a hajszárító, és IGEN: beválik!!! :D A következő alkalomról képi dokumentációt is készítek, fel fogom tölteni, addig türelem ;))) Altatás :)
Tegnap éjjel hihetetlen dolgot tett Kicsi Vércse.
Velem alszik egy ágyban, - ugyan ott a bébi öble, de ő szorosan velem szeret. Magára hagytam pár percre - biológiai szükségletek is vannak-, és mire visszaérek, azt látom, hogy az én test meleg fekhelyemen fészkel. Ez kb 30-40 cm-re van attól, ahol eredetileg hagytam! (és nem, nem lejt a matracunk) <3 Kicsi Vércse létezési & evési szokásai komoly harci helyzeteket bírnak teremteni napközben is. Gyakorlatilag szinte csak rajtam szeret lenni, esetleg Apán vagy másokon, de a lényeg a folyamatos testkontakt.
A táplálkozásban a ráérősség és nyugodt többfogásos menü a sztár, ami a gyakorlatban azt eredményezi, hogy pár óriási etapban 3 órás habzsolás folyik - non-stop (kis bealvásokkal fűszerezve). Ha ezen változtatni szeretnék, csak olaj a tűzre - egyenlőre feladtam. Viszont Vércseanyu nem az a típus, aki órákon keresztül ücsörög, és etet, vagy fél karban himbálva a gyerkőcét beéri azzal, hogy egy keze van. Megoldás: zsömbi :) Lehet benne aludni, komfortozni, melegedni, és ami a fontos, órákon keresztül kajálni úgy, hogy Vércseanyu is tehet-vehet: vasalhat, mosogathat, és egyáltalán: létezhet. 2014. május 9-én jöttünk haza, a lány&én. Apu síkideg. Vércseanyu szerelem ittasan vigyorog hátul. Kicsi Vércse alszik. Idill van, szmog és forgalom. De kb 3 óra alatt (az út 20 perc lenne) hazaértünk. Apu még mindig síkideg. Aggódik ;) Kb mindenen ;))) Kicsi Vércse azért kapta a nevét - és innen én is, és a blog is - mert rögtön születése után úgy szívta a cicim, mint egy igazi kis vércse. Ezt a jó szokását itthon is megőrizte, csak elkezdte fokozni. A kórházban teljesen nyugodt lányom, itthon átment mini zsarnokba: csak cicin alvás, le ne tegyél!!!, 2,5 illetve 2 óránként szopi (kivéve hajnali utsó kaja és a reggeli ébredés időintervallumát, mert akkor alszik egy 4-5 órát egyhuzamban; van Isten!!!) Egy hét elteltével akkora alváshiányt halmoztam fel, hogy majdnem leitattam a gyerekem: hajnali kb f5, pelusozás, és a szájkezelésére való tinktúra helyett majdhogynem a köldökcsonk ápolására vásárolt 70%-os alkohollal töröltem át a szájpadlását. Áááááááááááááááááááááááááááááááááá!!! Éjjelente nagy a virtschaft, csak karban szeret aludni, így együtt alszunk. Mondjuk alapból is az volt a tervünk, hogy velünk egy szobában az első 3 hónap. Ecélból beruháztunk egy baby bay-re, avagy baby öbölre: http://www.naturalbabyshower.co.uk/babybay-co-sleeping-cot-side-bar-dark-wood.html Én a Vaterán csaptam le rá :) A cucc szuper, de inkább a mi ágyunkban alszik még, az öböl csak biztonsági funkciót lát el.
És itt kell megemlítsem a hasfájást. :-o Ha minden megvan: kaja, tiszta pelus, szőranya/Vércseanyu, és még mindig kesrevesen üvölt, az a pocak miatt van: indul az emésztése. És ez a tény a vádlott, Vércseanyuval szemben elkövetett alváshiány okozásának bűntettében. Minősített noch dazu...:((( Próbálkozások: colief cseppek: vacak baby gaia: műkszik, de nem 100% pocimasszázs: hol igen hol nem meggymagpárna melegen: nem rossz Szülés & más nyalánkságok Ízlések és pofonok, de én természetesen vágytam szülni. Persze utólag első szülő anyukaként nem tudom, azt hogyan éltem volna meg. A lényeg, nekem császár jutott a babám rossz ctg-je miatt.
Nem panaszkodom, mert kétségtelen előnyei vannak a császárnak: épek maradnak "egyes részeink", nem nyerjük meg sem az aranyeret, sem a vizeletcsöpögést stb., nyilván nem fáj maga a szülés és nem utolsó sorban kitisztítják az embert, így nem kell annyi ideig tisztulni, mint a normál szülések esetében. Korábban mindig azt gondoltam a császárról, hogy az a tuti, nem fáj, és meló nélkül megússza az ember lánya, de akkor még nem számoltam az egyéb tényezőkkel: hasi seb fájdalma, hanyatt fekve szoptatás küzdelme, megsiratott tüsszentések, és a legfőbb, a pánikroham a császár közben. Annyira gyorsan zajlott minden, hogy bepánikoltam: érezni fogom ahogy felvágnak. Ettől légszomjam lett és erős hányingerem (bár ez utóbbi állítólag az érzéstelenítés miatt is van). A rettegés olyan mértéket öltött, hogy volt pillanat, amikor azt hittem "ottpusztulok", sőt, jobb is lesz nekem ha így történik. De mire ide jutottam, a profi anesztes nyugtatgatása, és Koppi (szülő orvosom) reakciója: "Dehogy érzel semmit, mutatom a lányod :)" elvágta a pánikot. :))))) Köszönöm Nekik! Utána már csak a türelmetlenség marad velünk, mikor kaphatom már meg a babámat..? Mikor fejezik be a varrást...? Stb. Amíg a kórházban voltam - 3 nap -, annyira fájt minden mozdulat, hogy azt inkább nem írom le. Úgy csusszantam le az ágyról oldalvást hömpölyögve, mint egy hatalmas puding, cseppről cseppre. Sebaj, gyorsan gyógyulok, és mire hazamentünk, már simán fel tudtam ülni :))) A MÁV-Honvád kórházban ha hétfő kedd, szerda születik a baba, ingyenesen részt vehet egy hallás teszten (ezt láthatjátok a képen). Nagyon kedves pszichológus hölgy végzi, egy kutatáshoz gyűjt anyagot, aminek az a lényege - ha jól értettem - hogy Mozártjaink születnek-e vagy neveljük őket. Sajnos az eredményt velünk nem osztják meg, majd angolul jelenik meg egy szaklapban, de ha bármi rendelleneset észlelnek, akkor arról tájékoztatnak. Mi jók voltunk :D A kép bármilyen bizarr, Hanguska nagyon élvezte :))) 2014. május 6. Egész délelőtt azon morgolódtam úton-útfélen, hogy az én lányom már sosem születik meg. 39. hetet is betöltöttem, ikerterhességet is megszégyenítő hasmérettel rendelkeztem és a fizikális nehézségek lassan átvették az irányítást. Ha ez nem lett volna elég, ma is CTG-re mentem a Máv-Honvéd kórházba; és ezt rosszul viseltem, hisz korábban már 3 alkalommal is bent fogtak a kórházban, pedig gyanútlanul csak vizsgálatra mentem. Ilyen előzmények mellett, volt bennem mindig egy kis alapstressz a CTG előtt, hátha ma is...
"Na ez a CTG nagyon nincs rendben, nem tetszik ez nekem." mondta az orvosom, és felküldött a szülőszobára, hogy csináljanak még1et. Pffffff, hívtam a férjem: Na megint. Ennyi. Kész. Itt fogom leélni az életem hátralévő részét, majd pár hét múlva én leszek a Blikk szalagcíme: "A nő, aki sosem szült meg". 10 perc múlva már egy szülőszobában kapkodtam a fejem, hogy mi fog történni velem: "Azonnal hívjátok az orvosát. Most! Nem veszi fel!!! Műtőben van- válaszolom, mire a szülésznők: "Azonnal hívjátok ki, ki kell venni ezt a gyereket MOST!" Császárral született a lányom 13:55 perckor, 2990 grammal és 51 centisen. 10es Apgar :))) A szülés élményemről majd egy másik bejegyzésben beszámolok, most legyen elég annyi, hogy én azon a ponton olvadtam szét, amikor felmutatták az üvöltő kis Vércsémet a lepel felett, és türelmetlenül ki kellett várjam, hogy '"meghímeznek." Itt kezdődött. Nem tudom mennyi idő telt el, nekem soknak tűnt; férjem a karján Hangával jött az ágyamhoz: végem volt, lefőtt a kávé :) Szerelem. <3 |
AuthorVércseanyu, azaz a Kicsi Vércse anyukája :) Archives
September 2017
|