"Na ez a CTG nagyon nincs rendben, nem tetszik ez nekem." mondta az orvosom, és felküldött a szülőszobára, hogy csináljanak még1et. Pffffff, hívtam a férjem: Na megint. Ennyi. Kész. Itt fogom leélni az életem hátralévő részét, majd pár hét múlva én leszek a Blikk szalagcíme: "A nő, aki sosem szült meg".
10 perc múlva már egy szülőszobában kapkodtam a fejem, hogy mi fog történni velem: "Azonnal hívjátok az orvosát. Most! Nem veszi fel!!! Műtőben van- válaszolom, mire a szülésznők: "Azonnal hívjátok ki, ki kell venni ezt a gyereket MOST!"
Császárral született a lányom 13:55 perckor, 2990 grammal és 51 centisen. 10es Apgar :)))
A szülés élményemről majd egy másik bejegyzésben beszámolok, most legyen elég annyi, hogy én azon a ponton olvadtam szét, amikor felmutatták az üvöltő kis Vércsémet a lepel felett, és türelmetlenül ki kellett várjam, hogy '"meghímeznek." Itt kezdődött.
Nem tudom mennyi idő telt el, nekem soknak tűnt; férjem a karján Hangával jött az ágyamhoz: végem volt, lefőtt a kávé :)
Szerelem.
<3