Igen, megtörtént.
Eszter - sógornőm - szólt már az elején, hogy rá lehet kattanni. És nekem sikerült is :)
Tényleg nagyon élvezem a különböző kötéseket, annyira, hogy most már a tanulásukat is.
Persze rengeteg gyakorolni/tanulni valóm van még, de a lelkesedésem nőttön nő, szal nem lesz itt semmi gond.
OK, még szoktam izgulni, hogy jól sikerül-e; főleg ha idegen helyen kell kötözzek. És közben mások aggódva izgulnak körülöttem, és olyanokat kérdeznek, "Biztos, hogy jó ez neki?" meg olyanokat, hogy "Megéri ennyi vesződség?" stb stb.
Tudom, hogy kíváncsiságból kérdezik, nem engem akarnak hergelni, de most komolyan: néha kipróbáltatnám valakivel azt, hogy próbáljon meg kabátra kötni (ami eleve már komoly hátránnyal indul, aki nem hiszi, próbálja meg) egy 10 hós gyerkőcöt, aki fickándozik a hátán, melege van, ezért "sürget", hogy húzzak bele, miközben ilyeneket kérdezgetnek tőle kis körben emberek.
Közben nagyon szeretnének segíteni és ez jól esik.
Ha már fenn van a Szurmus a hátamon, akkor már szívesen mesélek, de koncentráció közben nem olyan jó...
Van egy titkos segítőm is: a szomszéd optikus.
Ha valami nem tökély, hozzá megyek be induláskor, és kérem meg kisebb szívességekre, hogy melyik szárat merre húzza/igazítsa, vagy, hogy gombolja vissza Szurmi sapóját, mert a nagy igyekezetben kikapcsolódott.
Ő pedig segít nekünk :)))
Hja, és már nyálcsorgatok is kedvenc szépséges kendőkre, amelyeket a neten nézegetek.... :-o
Ma el is aludt, mire hazaértünk :D
Eszter - sógornőm - szólt már az elején, hogy rá lehet kattanni. És nekem sikerült is :)
Tényleg nagyon élvezem a különböző kötéseket, annyira, hogy most már a tanulásukat is.
Persze rengeteg gyakorolni/tanulni valóm van még, de a lelkesedésem nőttön nő, szal nem lesz itt semmi gond.
OK, még szoktam izgulni, hogy jól sikerül-e; főleg ha idegen helyen kell kötözzek. És közben mások aggódva izgulnak körülöttem, és olyanokat kérdeznek, "Biztos, hogy jó ez neki?" meg olyanokat, hogy "Megéri ennyi vesződség?" stb stb.
Tudom, hogy kíváncsiságból kérdezik, nem engem akarnak hergelni, de most komolyan: néha kipróbáltatnám valakivel azt, hogy próbáljon meg kabátra kötni (ami eleve már komoly hátránnyal indul, aki nem hiszi, próbálja meg) egy 10 hós gyerkőcöt, aki fickándozik a hátán, melege van, ezért "sürget", hogy húzzak bele, miközben ilyeneket kérdezgetnek tőle kis körben emberek.
Közben nagyon szeretnének segíteni és ez jól esik.
Ha már fenn van a Szurmus a hátamon, akkor már szívesen mesélek, de koncentráció közben nem olyan jó...
Van egy titkos segítőm is: a szomszéd optikus.
Ha valami nem tökély, hozzá megyek be induláskor, és kérem meg kisebb szívességekre, hogy melyik szárat merre húzza/igazítsa, vagy, hogy gombolja vissza Szurmi sapóját, mert a nagy igyekezetben kikapcsolódott.
Ő pedig segít nekünk :)))
Hja, és már nyálcsorgatok is kedvenc szépséges kendőkre, amelyeket a neten nézegetek.... :-o
Ma el is aludt, mire hazaértünk :D