Boldog Új Évet minden követőnknek :)
Picit ritkábbak lettünk, de vagyunk, vagyunk!
1. Az első bölcsis napok picit megviselték a Mininőt .... sajnos :((( De a második nap már belejött a dologba. Újabban ebédelni is elkezdett a Pillangósoknál, de szigorúan egyedül. Mesélték a gondozók, hogy félrevonul az ebédjével, és senkit nem enged a közelébe. Hát igaza van: nagyapám is azt tanította : "az a tied, amit megeszel fiam" - Szurmi ezt magától is tudja ;)
2. Sajnos a bölcsikezdéssel 2 napon belül egy újabb nyavalyát is sikerült hazahoznunk, hisz oly rég volt már az előző :P
Most viszont keményebben vettük fel a harcot: hála Gabi mamának és Zoli papának van egy kölcsön inhaláló masinériánk, amit teljes salvus-gőzzel bevetettünk a háborúba, és jelentem, győzésre állunk! Időközben annyira megszerette a Mininő, hogy már rendszeresen kéri is: arcához helyezi a maszkot, és igyekszik felhívni magára a figyelmem.
Pénteken így sikerült altatnom is - újabban ellenáll a napközbeni alvásnak (bár hallom a bölcsiben nem megy szembe a tömeggel). Egyik napról a másikra az eddig bevált profi módszerek huss, megszűntek működni :( Tegnap viszont inhalálunk ezerrel, mikor érzem, hogy mennyire nem tartja magát ültében: lenéztem rá, és látom, hogy tátott szájjal hortyog :D Egyébként, tényleg andalítóan búg az a cucc :)))
3. A bújócskakirálynő.
Most a bujkálás a nagy favorit: és meg kell hagyni néha egész jó benne. Egyik nap kipakolt az éjjeli szekrényemből és belebújt - még az ajtót is magára csukta!
Ma pedig, amíg én tettem egy kört Győrbe, Apával játszottak, és az alábbi fotót kaptam mms-ben:
Picit ritkábbak lettünk, de vagyunk, vagyunk!
1. Az első bölcsis napok picit megviselték a Mininőt .... sajnos :((( De a második nap már belejött a dologba. Újabban ebédelni is elkezdett a Pillangósoknál, de szigorúan egyedül. Mesélték a gondozók, hogy félrevonul az ebédjével, és senkit nem enged a közelébe. Hát igaza van: nagyapám is azt tanította : "az a tied, amit megeszel fiam" - Szurmi ezt magától is tudja ;)
2. Sajnos a bölcsikezdéssel 2 napon belül egy újabb nyavalyát is sikerült hazahoznunk, hisz oly rég volt már az előző :P
Most viszont keményebben vettük fel a harcot: hála Gabi mamának és Zoli papának van egy kölcsön inhaláló masinériánk, amit teljes salvus-gőzzel bevetettünk a háborúba, és jelentem, győzésre állunk! Időközben annyira megszerette a Mininő, hogy már rendszeresen kéri is: arcához helyezi a maszkot, és igyekszik felhívni magára a figyelmem.
Pénteken így sikerült altatnom is - újabban ellenáll a napközbeni alvásnak (bár hallom a bölcsiben nem megy szembe a tömeggel). Egyik napról a másikra az eddig bevált profi módszerek huss, megszűntek működni :( Tegnap viszont inhalálunk ezerrel, mikor érzem, hogy mennyire nem tartja magát ültében: lenéztem rá, és látom, hogy tátott szájjal hortyog :D Egyébként, tényleg andalítóan búg az a cucc :)))
3. A bújócskakirálynő.
Most a bujkálás a nagy favorit: és meg kell hagyni néha egész jó benne. Egyik nap kipakolt az éjjeli szekrényemből és belebújt - még az ajtót is magára csukta!
Ma pedig, amíg én tettem egy kört Győrbe, Apával játszottak, és az alábbi fotót kaptam mms-ben:
Na, ki bújt el a képen, és hova? ;) :P
És akkor itt mesélek el egy jóval korábbi sztorit: hazaértünk, és miután leeresztettem a hátamról, pakoltam a vásárfiát a nappaliból a konyhába. Ugyanebben a légtérben - hisz amerikai konyhás a pecónk - jött-ment Szurmi is. Majd 2 sec. alatt felszívódott - nyomtalanul. Síri csend. Kerestem mindenhol, szólogattam: síri csend. Tudtam, hogy ki nem mehetett, és azért nem egy palotában élünk - de elég bizarr volt a szitu. Már kezdhettem volna megijedni is, amikor nagy nehezen kiszúrtam két kis mamuszorrot a teregető mögött a könyvespolchoz lapulva :)
Képes volt mozdulatlan, teljes némaságban rejtőzködni a kimosott ruhák mögött :D
És akkor itt mesélek el egy jóval korábbi sztorit: hazaértünk, és miután leeresztettem a hátamról, pakoltam a vásárfiát a nappaliból a konyhába. Ugyanebben a légtérben - hisz amerikai konyhás a pecónk - jött-ment Szurmi is. Majd 2 sec. alatt felszívódott - nyomtalanul. Síri csend. Kerestem mindenhol, szólogattam: síri csend. Tudtam, hogy ki nem mehetett, és azért nem egy palotában élünk - de elég bizarr volt a szitu. Már kezdhettem volna megijedni is, amikor nagy nehezen kiszúrtam két kis mamuszorrot a teregető mögött a könyvespolchoz lapulva :)
Képes volt mozdulatlan, teljes némaságban rejtőzködni a kimosott ruhák mögött :D
Mivel rég jelentkeztünk, zárásképp egy-két bónusz kép: