"Már megint rád kell várni...! Én már felöltöztem! :P" "Hogy még harisnya és pulcsi is kell??? Ne csináld már...!!!!! :(" "Jó, akkor vetkőzöm! Így már jó? :P"
0 Comments
Már rég kiszúrtuk, hogy ügyes a mozgása. Roppant az.
Azt sem volt nehéz észrevenni, hogy a szülői szívritmuszavart okozó mutatványokat is milyen tökéletességgel kivitelez. És minden nap tud újat hozni.... Szerencsére gyönyörűen tud korrigálni is, ha valami nem úgy alakul neki, ahogy tervezte. Ezt tőlem örökölhette: én vagyok nagyon tehetséges a profi esésekben a sípályán. Ez még kezdő kromban is így volt... Lehet, beíratom majd valami kaszkadőr képzésre, vagy az akrobatákhoz :P Hanguca vasárnap éjjel durván belázasodott. A 40 fokot komolyan vettük, hétfőn fel is sorakoztunk az orvosi rendelőben...és vártunk...és vártunk...és nagyon sokat vártunk! De öröm volt az ürömben az a kellemes csalódás, hogy az egyik anyuka maga elé engedett minket; akkor a Mininő már kókadó fejjel az ölemben horpasztott a maga 39,5 fokjával. Délután 2 és fél órán át pedig én voltam a kispárna: Mára pedig vége lett. Csak úgy hirtelen. Olyan hirtelen, mint ahogy vasárnap éjjel előbukkant a láz. Mily öröm :D És mily nyomi kis napunk volt ma - kissé unatkoztunk ugyanis így, hogy váratlanul ránk szakadt az egészség -, ezért tettünk egy kis körsétát a birodalmunkban: természetesen a patikába is betértünk, hisz ott nagy a rajongás a Mininőért. Mint kiderült, ezzel már ő is tisztában van, határozottam megkövetelte a látogatásunkat. Az öröm nem maradt el, klasszikus win-2-win szitu volt :D Odafelé menet zsebre tett kézzel flangált, hisz őrizni kellett az "emmem"-et (azaz a cumit - a szerk.) A Patikában: A fogaskerekű nem a gyermekvasút.
:))) A Bkk futár applikáció ármánykodott velem, én meg bedőltem, hogy ez is változott a fonódókkal együtt... Jó kis nap volt :)
1. egy év után véletlenül felfedeztük, hogy szombat délelőttönként termelői piacot rendeznek a templom körül 2. felmentünk a Normafához 3. forralt boroztunk és kipróbáltuk az új játszóteret 4. életünkben először - mind3unkra értendő - felültünk a fogaskerekűre (amit most gyermekvasútnak hínak) Pedig nem is volt meleg és még a szél is fújt :P -ahogy Hanguc ujjong, amikor a csokiboltban elkapja a katica formájú - és jelenleg a kedvenc - csokiját. A kis mohó hazáig sem szokta bírni.... és még egy szelfit is csinált rólunk :D A nők szoktak magazint olvasni. Ez tény. Én is szoktam. Ez is tény. És most már a Mininő is :D És van, aki meg is éhezik közben... 3. Pénteken a Hordozóházban jártunk: elkísértük Keresztanyut kendőt venni.
Mivel a Hordozóház rendkívül gyerekbarát, felkészültek játékokból is. Például van egy szuper mágnesfaluk, telis-tele állatos mágnesekkel. Olyanok, mint a mi állatmágneseink (ugyanaz a cég gyártja), csak az ottaniak szétszedhetőek: több darabból tevődik össze az állat, így lehet játszani, melyik rész, melyik állathoz illik. Szurmi imádja :) Mikor onnan hazaértünk, levettem a kabátját, cipőjét, majd eleresztettem a Mininőt. Azonnal rohant a hűtőhöz (azt hittem éhes), majd nagy kurjantással benyúlt a nadrágzsebébe, és előhúzott egy kanapénzsiráfdarabot, amit lenyúlt!!! Boldogan elhelyezte a hűtőre, és büszkén mutatta nekem a zsákmányt... Majd jövő héten visszaviszem :P 4. Reggelente a kanapén fogyasztja a reggelijét, a "Fincsit". Néha társa is akad ;) Minap ez a kép fogadott, miután a reggelije befejeztével rászabadult a lakásra: Tegnap lezajlott a bölcsis farsang.
A Királynő pompázott :) Készültek bölcsis fotók hivatalos verzió és apuka által készített verzióban is. A hivatalosokra még várni kell, de az apukáé megérkezett ma az e-mailfiókomba. Reggel induláskor illetve a helyszínen persze mi is lőttünk 1et 2őt... Tegnap reggel, félkómásan a kávémat szervíroztam magamnak a konyhában... Hanguc futkosott, jött-ment a lakásban... És lám, egyszer csak felbukkant egy fejecske ott, ahol egyáltalán nem vártam: a pult végében! A boldog arc hamar megkaparintotta a kiszemelt zsákmányt: egy cumit. Utána azért a fincsis doboz is be lett vizsgálva :) A know how-ra is hamar fény derült: behozta a fürdőből a fellépőjét :P Készülünk a bölcsis farsangra ugye - erről már esett szó.
Ma megvettem a buksira valót: tiarát terveztem, de ennek a kis malacrózsaszín koronás dísznek senki sem tudott volna ellenállni ;) :P Este pedig felpróbáltuk a szettet (az új ruhát, a tüll alsószoknyát és a fejdíszt), hogy megcsodálhassuk a Királynőt Apával :D A palásttól most megkíméltem a Mininőt... u.i.: Azért majd készülnek képek élesben is az eseménykor :))) Ma végre teljes pompájában megtapogathatta a havat.
Volt már hó ezen a télen, de Hangucnak aznap nem volt olyan kedve. Valószínűleg semmihez nem volt kedve. Akkor. De ma annál inkább! Tegnap délután kezdett esni, és el sem állt egész éjjel - OK, addig láttam csak, amíg még ébren voltunk. Reggelre a városban is megmaradt. Főleg a parkokban, kocsik között, kis utcákban. Délelőtt elkaptam a Mininő havazós kesztyűjét, és bontottam rajta oldalt, majd varrtam, hogy használható legyen. Értsd: fel lehessen adni a kabát ujjára. (Igen, elszúrtam a shoppingot, de hát ki a fene tudta, hogy árulnak olyan kesztyűt, amely teljesen useless?! És azt sem tudtam akkor, hogy a felnőtt kesztyűnek kinéző picur kesztyűnek árusított példány a tutibefutó... :((( ) Nekivágtunk Hangucával a hónak, a Dérynének (friss kenyérért), és a Horváth - kertnek. Imádta <3 a havat! Rugdosta, tapogatta, simogatta, és kurjongatott :D A legnagyobb sikere a szánkózó családoknak volt. Hosszan néztük őket: Hanguc hatalmas lelkesedéssel. OK, veszünk 1et mi is :P Csináltam képeket, semmi kiemelkedőt, de teszek fel belőle: (azért a Horváth - kerti szökőkútba mindig bele kell másznunk, és mindig keresi a vizet ;) hiába mondom el neki minden alkalommal, hogy télre elzárták, majd ha meleg lesz, akkor lesz újra szökőkút...) Még augusztusban - amikor elhoztuk Szurmival a hordozós kabátunkat - látták a Magyarindánál, hogy milyen alter módon használok egy úgynevezett szűkítőt.
A szűkítő gumipánt eredeti rendeletetése, hogy a pici babára szűkítse a hordozó terpeszét. Én viszont a kendőszárakat fogom össze vele mellkasnál, hogy a batyukötés szárai ne csússzanak le a vállamon. Akkor se, ha a hordozott Mininő próbálkozik letolni azokat (pajkoskodásból). Szuperül bevált még, mint napszemüvegtartó, és az anyagtöbbletet is megtartja, amit akkor "csavarok előre", ha esetlegesen útközben ficánkolásból kilazulna a batyum. Azért becsületből azt is elárulom, a Hordozóházban ajánlotta (kb ott ötleteltünk) az egyik hordozós tanácsadó, amikor az első kendőm túrtam, és arra kerestem megoldást, mivel foghatnám össze a szárakat, ha nem elég hosszú a kendő egy tibeti befejezéshez. Szal 2en találtuk ki. Neki jutott eszébe, én meg megvalósítottam :) Azóta is így kötök batyut :) Szóval a Magyarindások elolvadtak, hogy ez mekkora ötlet, és milyen szuperjó. Kérték, küldjek egy fotót magunkról, ahol látható ez a megoldás, mert szeretnék felhasználni a képet. (Ok, először le akartak fotózni minket, de hiúságból ezt a kérést visszautasítottam, mert tudtam, hogy épp elég elgyötörtek vagyunk mind2en a hosszú bkv-zástól a nyári melegben...és ígértem, hogy majd én küldök fotót.) A kép a Balambérban készült - most már Szelencének hívják. Ott kértem meg Annát (a tulajt), hogy kattintson rólunk gyorsan 1et, mert szeretném teljesíteni a Magyarindának tett ígéretem. Most fedeztem fel, hogy kint van az oldalukon :D https://www.facebook.com/magyarinda/photos/pb.153020084718570.-2207520000.1453534440./1112784638742105/?type=3&theater Sikerült eljussunk a BwB-re... Bár a fonódó (56/56A+17es) mindent megtett, hogy ez ne jöhessen össze: 1 óra a Zsigmond tér az Alagúttól YEAHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHH De mi nem ismerünk lehetetlent :P Az öltözőben készült egy jó fotó: Délután arról "beszéltünk", mi is szeretne lenni Hanguc a bölcsis Farsangon 4-én.
Az eredmény: Királynő. Én igyekeztem rábeszélni a pillangóra, ha már vannak kellékeink (egész véletlenül, de van felszerelhető pillangószárnyunk...). De rázta a fejecskéjét, hogy Neeeee, neeeeee! Kérdezgettem: a Királynő hallatán ováció és heves beleegyezés... Királynő. Ez van :P Tartottunk is egy főpróbát, hogy komolyan gondolja-e: elviseli-e majd a tiarát, és bírja-e a palástot. Bírta :D Leitta magát. Elég rendesen.
Odáig még ment a dolog, hogy levettem a vizes göncöt...de felöltözni már nem volt hajlandó :P sőt, így félpucéran randalírozott le-föl a kanapén, és szerte-kasul a nappaliban :D Tegnap eldöntöttük, hogy játszótérre visszük a Mininőt. Télen én nem igazán kedvelem a dolgot, sőt, nyáron sem a kedvencem :(
Nyáron a homokozós sarazás borít ki, télen ugyanez hidegben: víz nélkül is megy...sajnos. Mivel viszont a Mininő igencsak kedveli a játszókat, így erőt szoktam venni magamon (max nem nézek oda, amikor csuromsár a gyerek), és viszem, amikor tudom (érsd: nem beteg, nincs más halaszthatatlan teendő, nem szakad az eső stb; bár voltunk már esőben is, csak ő és én, hisz rajtam kívül nem volt ilyen bolond senki más :P) Tegnap a Margarétán jártunk, innen is a post címe. A Margaréta legalább nem saras. Műfűvel fedett a grund :))) Mostanra már köztudott, hogy Szurmi egy fotószökevény.
Fotószökevény (fn): olyan személy, aki menekül a fényképezés elöl. Minden eszközt bevet, hogy róla kép ne készülhessen. Az első ismert fotószökevények az észak-amerikai indián törzsek tagjai voltak, akik úgy tartották, hogy a fénykép készítésével a lelkük is a negatívra kerül. Lásd még: lélek (fn), léleklopás (ige) Tegnap reggel nagyon szépen megkértem, hogy legalább a nagyszülők kedvéért hagyja, hogy lefotózzam... unott sóhajt követően ebbe a pózba vágta magát (2x is) :))) |
AuthorVércseanyu, azaz a Kicsi Vércse anyukája :) Archives
September 2017
|