Hanguca vasárnap éjjel durván belázasodott. A 40 fokot komolyan vettük, hétfőn fel is sorakoztunk az orvosi rendelőben...és vártunk...és vártunk...és nagyon sokat vártunk!
De öröm volt az ürömben az a kellemes csalódás, hogy az egyik anyuka maga elé engedett minket; akkor a Mininő már kókadó fejjel az ölemben horpasztott a maga 39,5 fokjával.
Délután 2 és fél órán át pedig én voltam a kispárna:
De öröm volt az ürömben az a kellemes csalódás, hogy az egyik anyuka maga elé engedett minket; akkor a Mininő már kókadó fejjel az ölemben horpasztott a maga 39,5 fokjával.
Délután 2 és fél órán át pedig én voltam a kispárna:
Mára pedig vége lett. Csak úgy hirtelen. Olyan hirtelen, mint ahogy vasárnap éjjel előbukkant a láz.
Mily öröm :D
És mily nyomi kis napunk volt ma - kissé unatkoztunk ugyanis így, hogy váratlanul ránk szakadt az egészség -, ezért tettünk egy kis körsétát a birodalmunkban: természetesen a patikába is betértünk, hisz ott nagy a rajongás a Mininőért. Mint kiderült, ezzel már ő is tisztában van, határozottam megkövetelte a látogatásunkat.
Az öröm nem maradt el, klasszikus win-2-win szitu volt :D
Odafelé menet zsebre tett kézzel flangált, hisz őrizni kellett az "emmem"-et (azaz a cumit - a szerk.)
A Patikában: