Működött is a dolog, boldogság és happiness a köbön. Gyermek is szerette: a második alkalommal már engedte a karját a teste mellé fixálni, imádtam érte :) És nem utolsó sorban hatalmasakat aludt a "szuperpólyában".
A pólya előtti időkben max 2x fél - esetleg egy - órát szenderedett el napközben, ami nonszensz (volt).
Pár napja kezdtem megfigyelni azokat a pöttykolóniákat, amik az arcán vándorolgattak napról napra. Hol erősebben, hol gyengébben, hol bőrszínűen, de aztán már pirosan. Hmmmm. Neteztem, kérdeztem, olvastam, és nem lett belőlem bőrgyógyász (sajnos). Ma már sirattam a joghurtjaimat és a Milkáimat is :(((
Ezzel egy időben kezdődött kb., hogy ébredése után amikor cicre tettem, a kezdeti vad táplálkozás után, nyüglődni kezdett, és igyekezett eltolni magát tőlem. Hát mit ne mondjak, tele volt a hócipőm: így küzdöttünk egymással.
Aztán ma, ahogy megint ez a jelenet zajlott, én meg a bőrproblémákat lestem közben a telefonomon, hirtelen haránt-reflexből jött az ihlet, és elkezdtem fújni a gyermek arcát, nyakát...és láss csodát: a harc abbamaradt. Élvezte.
Azonnal képeket töltöttem le a meleg kiütésről, majd megvilágosodván a fürdőbe csörtettem vele és lepucérítottam pelusra. Szintén élvezte. Kis forró lábai kezdtek visszahűlni, gyermek nyugodni, pöttyök csillapodni.
Az etetésnél viszont még mindig nem nyughatott, így fokoztam a helyzetet: hideg vizes szivacska a hóna alá, és hajszárító-szellőztetés hideg fokozaton. Láttatok már gyerkőcöt, ahogy széttárt végtagokkal élvezkedik a hideg-fújós hajszárító alatt? Priceless!
Aztán még egy vékony pelust terítettem magamra, hogy ne közvetlen a testhőmmel találkozzon szopi közben, és újra nyugodt volt a táplálkozás.
Azóta szomorúan bámulom a pólyáimat. Mellesleg a pecónkban 24 fok van....akkor a mi Vércsénk nem a fázós fajtából érkezett hozzánk :)
Szerintetek rám küldik a gyermekvédelmiseket, ha meglátják, hogy Vércse egy szál peluban szunyál, (pólya helyett) teste mellé zsinegezett karokkal? ;)))
De most komolyan: mit kéne csináljak?