Bár nézőpont kérdése - mint a cím is sugallja - kinek mi jutott: van akinek tejédes :)
Kb amikor a 3. hónapot betöltötte, történt valami: Szurmi belehúzott. Már ami a fejlődését illeti. Növesztgeti kis habtestét, és az ehhez szükséges tápanyagot éjszaka spájzolja be.
Nem igazán értem, miért kell ezt éjszaka művelnie, bár lehet "harcos" anyjától tanulta még a pocakban (célzás a harcos étrendre, "warrior diet").
Nappal is eszik egyébként, bőven. És éjjel is. Zabál. Vannak midenféle okos elméletek növekedési ugrásokról, és hasonszőrű jelenségekről, de még ezek sem írnak olyat, hogy ez 6 hétig vagy (belegondolni sem merek) tovább tartana, ne adj'Isten életmóddá vállna.
Pedig nálunk ez nagyon így fest.
Hullafáradt agyam előtt meg is jelent egy rémálomkép arról, hogy majd a 18 éves Hanguska kioson éjjel a hapsija mellől az ágyból, "bocsika, megyek anyámhoz egy kis éjjeli nassért" ....áááááááááááááááááááááááááá ;)))
Már arra készültünk Apával, megkezdjük az ellenakciót, és leszoktatjuk a gyermeket az éjjeli "anyázásról", de szerdán a rendelőben megtudtam, hogy egy hónap alatt egy kilót nőtt (a hízás nem pontos) Szurmi. Egy kilót! Az heti bontásban barátok között is 250 gramm. Az addigi heti 100asok után ez kb. hihetetlen.
Így dugába döntöttem a tervet, és elhatároztam, hogy kitartok: lesz ami lesz, jöjjön, aminek jönnie kell: széteső mondatok, napközbeni spontán röhögések, és minden őrület, ami kéz a kézbe jár a stabil és végletes kimerültséggel.
Halleluja :)