Korábban már olvashattátok küzdelmeinket, próbálkozásainkat a túlélésre. Odáig jutottunk, hogy elfogadtuk - vagy azt hazudtuk magunknak, hogy elfogadjuk - hogy a mi gyermekünk nem alszik napközben, mert ő olyan "aktív bébi".
Olvastunk erről a témáról értekező írásokat, okos, okosabb, és nagyon okos weboldalakon, és vigasztaltuk magunkat vállvetve - ez van, ezt kell szeretni.
Hallgattuk a "tartsatok ki" bátorításokat, és ... "a remény hal meg utoljára" - mondogattuk (leginkább én).
Aztán néha elszakadt a cérna, hogy én ezt nem bírom, valamit találjunk már ki; leginkább egy gombot a gyereken, amit megnyomva csak 10 perc nyugtom lesz. És a bűntudat rágcsálgatott és csócsált közben. Aztán minden nap újra és újra összeszedtem magam, és nekivágtunk a napnak, hogy hátha ma, de nem. Aznap sem.
Aztán számoltuk a heteket, ó mindjárt itt a 6. és jóóóólesz, mert jóóóólessssz, mert azt mondták, MIND aztmondták!!!
Gondoltam arra is, hogy a 6 hetes vizsgálaton lenyúlom a szülészem pár recept magnézium citrire, mert az majd helyrehozza az idegeimet, mert biztos elszívta a gyerek, vagy ...na ezt nem írom le...
Tegnap - bár ne kiabáljuk még el, szorítsatok nagyon!!! - kínomban fogtam a pólyáját, amit Amerikában minden kórházban használnak újszülöttekhez, és oldalához szorítva a pulya karjait szorosan bepólyáltam. (a Linkek címszó alatt mgetaláljátok a webes céget, ahonnan rendeltem: Milibaby; egyébként pedig a Lövőház utcában a Minipolis elnevezésű kis boltban lehet rengeteg ellenállhatatlanul cukkeró verzióban kapni)
Mielőtt még rosszra gondolnátok, pár szót az előzményekről:
olvastam, hogy anyaméh feeling a piciknek a szoros pólyába tekerés, és megnyugszanak tőle. Hát rendeltem még kismamaként. Meg úgyis olyan cuki ;))) rózsaszín kismadarak vannak rajta, muszáj volt megrendelnem - megértitek.
A kórházban szerette, aztán otthon csak takargattuk bele - olyan mint egy kis takaró - mert mindig kihúzta a karjait.
De tegnap már nem maradt sem idegszálam, sem bármilyen megoldási ötletem, Hanguska meg csak pörgött és pörgött mint a búgócsiga, zengett a ház. Arra rájöttem, hogy ez a túlpörgés, és le kell nyugtatni, de semmi sem használt, és akkor bepólyáltam. Közben vadul tiltakozott, de nem volt kegyelem, mondogattam neki, hogy jó lesz hidd el, és nekem lett igazam: JÓ LETT :D
Ahogy befejeztem teljes lett a csend, nagy kék & kerek szemeit forgatta és nézelődött. Imádtam. Aztán gondoltam ha lúd legyen kövér: benyomtam Cohent is, sőt, keringőztünk :))) bealudt 5 perc alatt. Újabb 10 perc elteltével pedig sűrű és mély alvásba süppedt - óóóó van Isten :D
Azóta rájöttem, hogy amikor eddig elaludt (mindig a hátán, mert hason nem szereti), akkor 10 perc elteltével jött neki pár Móró reflex, és ahogy megrándultak a karjai, aztán később már a lábai is mellé, megébredt akarata ellenére. És üvöltött. Persze hogy a cici mindig megnyugtatta, de aludni nem tudott, csak éjjelente. Teljesen kimerült szegényem.
Gondoljatok bele, gyakorlatilag 5 hete ez ment. Ha én felnőttként így kikészültem, mit élhetett meg Ő?
Ma már az új szisztémát kezdtünk: szeretgetés - tisztába tétel- etetés- fejés és plusz etetés ha lustul - böfi - pólya (szeretgetés) - Cohen és keringő (szeretgetés) - alvás karban - alvás kiságyban: yeahhhhhhhhhhhhhhhhhhhh és anya szusszan 2 órácskát :D
Olvastunk erről a témáról értekező írásokat, okos, okosabb, és nagyon okos weboldalakon, és vigasztaltuk magunkat vállvetve - ez van, ezt kell szeretni.
Hallgattuk a "tartsatok ki" bátorításokat, és ... "a remény hal meg utoljára" - mondogattuk (leginkább én).
Aztán néha elszakadt a cérna, hogy én ezt nem bírom, valamit találjunk már ki; leginkább egy gombot a gyereken, amit megnyomva csak 10 perc nyugtom lesz. És a bűntudat rágcsálgatott és csócsált közben. Aztán minden nap újra és újra összeszedtem magam, és nekivágtunk a napnak, hogy hátha ma, de nem. Aznap sem.
Aztán számoltuk a heteket, ó mindjárt itt a 6. és jóóóólesz, mert jóóóólessssz, mert azt mondták, MIND aztmondták!!!
Gondoltam arra is, hogy a 6 hetes vizsgálaton lenyúlom a szülészem pár recept magnézium citrire, mert az majd helyrehozza az idegeimet, mert biztos elszívta a gyerek, vagy ...na ezt nem írom le...
Tegnap - bár ne kiabáljuk még el, szorítsatok nagyon!!! - kínomban fogtam a pólyáját, amit Amerikában minden kórházban használnak újszülöttekhez, és oldalához szorítva a pulya karjait szorosan bepólyáltam. (a Linkek címszó alatt mgetaláljátok a webes céget, ahonnan rendeltem: Milibaby; egyébként pedig a Lövőház utcában a Minipolis elnevezésű kis boltban lehet rengeteg ellenállhatatlanul cukkeró verzióban kapni)
Mielőtt még rosszra gondolnátok, pár szót az előzményekről:
olvastam, hogy anyaméh feeling a piciknek a szoros pólyába tekerés, és megnyugszanak tőle. Hát rendeltem még kismamaként. Meg úgyis olyan cuki ;))) rózsaszín kismadarak vannak rajta, muszáj volt megrendelnem - megértitek.
A kórházban szerette, aztán otthon csak takargattuk bele - olyan mint egy kis takaró - mert mindig kihúzta a karjait.
De tegnap már nem maradt sem idegszálam, sem bármilyen megoldási ötletem, Hanguska meg csak pörgött és pörgött mint a búgócsiga, zengett a ház. Arra rájöttem, hogy ez a túlpörgés, és le kell nyugtatni, de semmi sem használt, és akkor bepólyáltam. Közben vadul tiltakozott, de nem volt kegyelem, mondogattam neki, hogy jó lesz hidd el, és nekem lett igazam: JÓ LETT :D
Ahogy befejeztem teljes lett a csend, nagy kék & kerek szemeit forgatta és nézelődött. Imádtam. Aztán gondoltam ha lúd legyen kövér: benyomtam Cohent is, sőt, keringőztünk :))) bealudt 5 perc alatt. Újabb 10 perc elteltével pedig sűrű és mély alvásba süppedt - óóóó van Isten :D
Azóta rájöttem, hogy amikor eddig elaludt (mindig a hátán, mert hason nem szereti), akkor 10 perc elteltével jött neki pár Móró reflex, és ahogy megrándultak a karjai, aztán később már a lábai is mellé, megébredt akarata ellenére. És üvöltött. Persze hogy a cici mindig megnyugtatta, de aludni nem tudott, csak éjjelente. Teljesen kimerült szegényem.
Gondoljatok bele, gyakorlatilag 5 hete ez ment. Ha én felnőttként így kikészültem, mit élhetett meg Ő?
Ma már az új szisztémát kezdtünk: szeretgetés - tisztába tétel- etetés- fejés és plusz etetés ha lustul - böfi - pólya (szeretgetés) - Cohen és keringő (szeretgetés) - alvás karban - alvás kiságyban: yeahhhhhhhhhhhhhhhhhhhh és anya szusszan 2 órácskát :D