Ennyi sok fotó után dukál már bejegyzés is :)
Zsarnok. Ez lett a Szurmiból.
Bár el kell ismerni, tündérien csinálja. És amikor nem, akkor pedig meggyőző. Roppant meggyőző ;)))
Szeretne mindent látni. Tapintani és szájba venni is, de ez irányba nem mutat "erőszakosságot": beéri azzal, ami a keze ügyébe kerül. És akkor ott az a tárgy martalékául esik a nyáltengernek.
De a látni, látni, látni vágya olyan erős, hogy minden eszközt bevet - elsősorban velem szemben-, hogy felvegyem & cipeljem.
A fő eszköz: teli torokból üvöltés (olyan, amibe beleizzad, és közben levegőt sem vesz). Hatékony. Rám biztosan. ;)
A lakásban elsősorban a konyha, a notebook és az ablakon keresztül megfigyelhető autós forgalom a fő attrakció.
Az utcán pedig minden.
Nem túl toleráns akkor sem, ha sokáig egy helyen téblábolunk, vagy egy járművön tartózkodunk átszállás nélkül. Ennek bizony hangot is ad, én pedig élvezhetem az adott tömegközlekedési eszközön utazó 60+ korosztály mély megvetését, hogy miért is kínozom ezt a szerencsétlen kis tündért egy hordozóban.
Én ilyen "piszok" anya vagyok. Az ő szemükben mindenképp, de szerencsére már teszek rá. :D
Szurmus élvezi az életet, és elsősorban a bámészkodást. Én pedig lelkesen minden nap magamra kötöm valamilyen formában és rendületlen cipelem kis testét át-kasul a városon és az embereken.
Még szerencse, hogy rengeteg rajongója is akad útközben - így eltereljük a figyelmet a hordozó eszközökről ;)))
Zsarnok. Ez lett a Szurmiból.
Bár el kell ismerni, tündérien csinálja. És amikor nem, akkor pedig meggyőző. Roppant meggyőző ;)))
Szeretne mindent látni. Tapintani és szájba venni is, de ez irányba nem mutat "erőszakosságot": beéri azzal, ami a keze ügyébe kerül. És akkor ott az a tárgy martalékául esik a nyáltengernek.
De a látni, látni, látni vágya olyan erős, hogy minden eszközt bevet - elsősorban velem szemben-, hogy felvegyem & cipeljem.
A fő eszköz: teli torokból üvöltés (olyan, amibe beleizzad, és közben levegőt sem vesz). Hatékony. Rám biztosan. ;)
A lakásban elsősorban a konyha, a notebook és az ablakon keresztül megfigyelhető autós forgalom a fő attrakció.
Az utcán pedig minden.
Nem túl toleráns akkor sem, ha sokáig egy helyen téblábolunk, vagy egy járművön tartózkodunk átszállás nélkül. Ennek bizony hangot is ad, én pedig élvezhetem az adott tömegközlekedési eszközön utazó 60+ korosztály mély megvetését, hogy miért is kínozom ezt a szerencsétlen kis tündért egy hordozóban.
Én ilyen "piszok" anya vagyok. Az ő szemükben mindenképp, de szerencsére már teszek rá. :D
Szurmus élvezi az életet, és elsősorban a bámészkodást. Én pedig lelkesen minden nap magamra kötöm valamilyen formában és rendületlen cipelem kis testét át-kasul a városon és az embereken.
Még szerencse, hogy rengeteg rajongója is akad útközben - így eltereljük a figyelmet a hordozó eszközökről ;)))