Több korábbi postmoból már számotokra is gyanítható, hogy fos éjszakáink vannak. Egy ideje, jó ideje. Tulajdonképpen augusztus eleje óta töményen.
Időnként egészen úgy tűnik, mintha szívatna a gyerek. Komolyan!
Néha van egy-egy jobb.
Neem, szó sincs arról, hogy megcsinálja az éjszakáját, max. arról, hogy kivételesen nem 2 óránként, vagy óránként "szólít", hanem "csak" 4x össz-vissz.
Én időnként már éjszaka olyan fejfájást kapok, mintha egy jégvágót állítottak volna a halántékomba, és a kv adagom is megnőtt.
Apa ezeket nagyjából átalussza, mert gyors vagyok, és még mielőtt Hangu emelné a zajszintet, teszek róla, hogy ne tegye: cicit tömök a szájába.
Pénteken viszont kiborultam. Több okból is, amit most nem írok le, mindenesetre az állapotomon az egészen biztosan nem emelt, hogy 3 hónapja nem aludtam.
Hallottam már ezt-azt ötletként, hogyan kellene megoldást találjak a problémára, és pénteken úgy döntöttem, lépek.
Szó szerint, mert kiköltöztem a hálónkból.
Fogtam a kis ágyneműmet, és bevackoltam a gyerekszobába, Apára hagyva a csemetét a mi hálónkban.
Egy éjjel max. 2x vagyok hajlandó szoptatni, 4 óránként, a többi nyugtatás Apára marad. Ezt nyilatkoztam ki.
Én így tudok aludni, mert Apa őrzi a dedet. Szurmi nem érez ciciszagot, mert ennyire azért nem vizsla, és mindennek tetejében tudok aludni.
Apa mondjuk szív.
Most be is van kábulva, húzza a lóbőrt szegény a hálóban: a tegnap éjjelük sem volt fincsi.
Azt mondják ha nem érzi a tejszagot, meg engem, 3 éjjel és abbahagyja a sűrű virnyákolást.
Még 1 éjszaka van hátra, és megtörténik a csoda - mondják.
Remélem és reméljük :)
Ha meg nem jönne be, akkor is legalább 3 éjszakám volt, amikor elég volt "csak" 2x kelnem.
Apa meg már tegnap reggel elmondta, mennyire mélyen tisztel engem, így, hogy megtapasztalhatta az éjszakáinkat.
:)))
Időnként egészen úgy tűnik, mintha szívatna a gyerek. Komolyan!
Néha van egy-egy jobb.
Neem, szó sincs arról, hogy megcsinálja az éjszakáját, max. arról, hogy kivételesen nem 2 óránként, vagy óránként "szólít", hanem "csak" 4x össz-vissz.
Én időnként már éjszaka olyan fejfájást kapok, mintha egy jégvágót állítottak volna a halántékomba, és a kv adagom is megnőtt.
Apa ezeket nagyjából átalussza, mert gyors vagyok, és még mielőtt Hangu emelné a zajszintet, teszek róla, hogy ne tegye: cicit tömök a szájába.
Pénteken viszont kiborultam. Több okból is, amit most nem írok le, mindenesetre az állapotomon az egészen biztosan nem emelt, hogy 3 hónapja nem aludtam.
Hallottam már ezt-azt ötletként, hogyan kellene megoldást találjak a problémára, és pénteken úgy döntöttem, lépek.
Szó szerint, mert kiköltöztem a hálónkból.
Fogtam a kis ágyneműmet, és bevackoltam a gyerekszobába, Apára hagyva a csemetét a mi hálónkban.
Egy éjjel max. 2x vagyok hajlandó szoptatni, 4 óránként, a többi nyugtatás Apára marad. Ezt nyilatkoztam ki.
Én így tudok aludni, mert Apa őrzi a dedet. Szurmi nem érez ciciszagot, mert ennyire azért nem vizsla, és mindennek tetejében tudok aludni.
Apa mondjuk szív.
Most be is van kábulva, húzza a lóbőrt szegény a hálóban: a tegnap éjjelük sem volt fincsi.
Azt mondják ha nem érzi a tejszagot, meg engem, 3 éjjel és abbahagyja a sűrű virnyákolást.
Még 1 éjszaka van hátra, és megtörténik a csoda - mondják.
Remélem és reméljük :)
Ha meg nem jönne be, akkor is legalább 3 éjszakám volt, amikor elég volt "csak" 2x kelnem.
Apa meg már tegnap reggel elmondta, mennyire mélyen tisztel engem, így, hogy megtapasztalhatta az éjszakáinkat.
:)))